Rólam
Örülök, hogy itt vagy, én Salamon Kitti vagyok, az oldal megalkotója. Introvertáltként már régóta foglalkoztat az önismeret, és fontos számomra, hogy megértsem, mi zajlik bennem, körülöttem. Úgy hiszem ezzel nem vagyok egyedül, ezért hoztam létre ezt az oldalt, ahol az érzékenység érték,
a befelé fordulás és az elemző gondolkodás pedig természetes működésmód.
Miért tartom fontosnak beszélni az introvertáltságról?
Gyerekkorom óta introvertált vagyok. Mindig is éreztem, hogy másképp működöm: amíg a többi gyerek egymással játszott, zajongott, addig én szerettem elvonulni. Ez felnőttkoromban sem változott: a mai napig is szeretek egyedül lenni, elmerülni a gondolataimban, figyelni, mielőtt megszólalok. Sokáig azt hittem, ez probléma, mert a külvilág ezt sugallta.
Az introvertáltság körül rengeteg a félreértés - különösen Magyarországon, ahol alapvetően extrovertált normákhoz igazodunk. A társadalom azt díjazza, ha valaki határozott, hangos, gyorsan kapcsolódik, sokat szerepel, könnyen oldódik. Ebben a világban az introvertáltak sokszor láthatatlanná válnak vagy még rosszabb: mivel sokan nem értik, furcsának, passzívnak, „túl csendesnek” bélyegzik őket.
Egy sajátos működésmód, aminek megvannak a maga előnyei
Az introvertáltság nem hiba, nem probléma és bár vannak nehézségei, nem hátrány. Ez egy olyan személyiségtípus, temperamentum és működésmód, amiben a mély gondolkodás, az érzékeny figyelem és csendes jelenlét a hangsúlyos - és sokszor pont ezek az erősségek vesznek el, ha valaki nem érti önmagát.
Önmagunk mélyebb megértése a kulcs
Ha jobban értjük a működésünket, nemcsak magunkkal leszünk türelmesebbek, elfogadóbbak, hanem másokkal is könnyebben kapcsolódunk. Tudjuk, mire mondjunk nemet, hogyan kommunikáljunk, hogyan őrizzük meg az energiánkat, és hogyan legyünk jelen úgy, hogy közben nem terhelődünk túl és nem merülünk le. Mélyebb önismerettel könnyebb, szabadabb és szerethetőbb életet élhetünk - pont úgy, ahogy vagyunk.