MINDEN BEJEGYZÉS

Ha azon kapod magad, hogy fejben már lejátszottál három beszélgetést, két konfliktust és egy lehetséges katasztrófát, mielőtt bármi ténylegesen megtörtént volna , nem vagy egyedül. Sokan élünk így: előre elképzeljük, mit mond majd a másik, mi hogyan fogunk reagálni, mi sülhet el rosszul, mire kell felkészülni. A forgatókönyv-gyártás nem véletlenszerű gondolkodás és nem is „felesleges agyalás”. Egy adaptív, tanult megküzdési stratégia, amelynek világos funkciója van: az érzelm

A szorongást általában problémaként kezeljük: úgy beszélünk róla, mint egy” működési zavar”, amit meg kell szüntetni, csökkenteni kell vagy „le kell győzni”. Ez részben jogos, mert a tartós szorongás valóban megterhelő, csökkenti a teljesítményt és lerontja az életminőséget. Ugyanakkor fontos megérteni azt is, hogy a szorongás nem önmagában jön létre, hanem egy túlérzékeny, gyors észlelésű, összehasonlító, értelmező idegrendszeri működés mellékhatása . Azok az emberek, akik s

Szinte mindenkivel előfordul, hogy nem emlékszik pontosan: bezárta-e az ajtót, kihúzta-e a hajvasalót, elzárta-e a gázt. De van, akinél ez nem egyszeri bizonytalanság, hanem visszatérő, kényszeres ellenőrzési kör : újra és újra visszamegy, megnézi, megnyugszik pár másodpercre, majd ismét elbizonytalanodik. Ilyenkor nem ritka az a belső mondat: „Tudom, hogy már megnéztem… de mi van, ha mégsem?” Ez a jelenség kívülről apróságnak tűnhet, belülről azonban komoly feszültséget, szé

Sokan élnek úgy, hogy kívülről határozottnak, bátornak tűnnek, miközben belül állandó bizonytalanság, félelmek és önvisszatartás dolgozik bennük. Sokaknál pedig épp fordítva van: tele vannak vágyakkal, tervekkel, belső erővel, mégis sorra mondanak le a lehetőségeikről. Ilyenkor gyakran jelenik meg az érzés: „mintha két külön ember lakna bennem”.

A szorongás sokszor nem látványos: nem remegő kezekben, hirtelen kitörő sírásban vagy látványos idegösszeroppanásban jelenik meg. Van egy csendesebb, sokszor láthatatlan formája is: a magasan funkcionáló szorongás.