Belső körös és külső körös emberek: mit jelent ez az introvertáltak számára?

Sokan tapasztalják magukon – különösen az introvertáltak –, hogy nem minden emberhez kapcsolódnak ugyanúgy. Van, akivel mély, őszinte, biztonságos a kapcsolat, és van, akivel távolságtartóbb, felszínesebb, „udvarias” marad - még akár hosszú évek után is.

Ez a különbség nem véletlen, és nem is hangulati kérdés: egy belső kapcsolódási rendszer működik mögötte, amelyet gyakran belső kör–külső kör modellként lehet a legjobban megérteni.

Ez a felosztás nem felsőbbrendűségről, válogatásról vagy elutasításról szól, hanem az érzelmi biztonság, az energiahasználat és a bizalom pszichológiai szerveződéséről. Az introvertáltaknál ez a rendszer sokkal tudatosabban és élesebben működik, mint az extrovertáltabb típusoknál.

Most arról lesz szó, hogy mit is jelent ez a két kör, mi az alapvető különbség köztük, illetve mi alapján dől el hogy ki hova kerül.

Mit jelent az, hogy belső körös és külső körös emberek?

A belső kör és a külső kör nem rokoni kapcsolatot, nem szerethetőségi listát, és nem „ki fontosabb” kategóriát jelent. A belső körbe azok tartoznak, akikhez valódi bizalom, érzelmi nyitottság, őszinteség és biztonság kapcsolódik. A külső körbe azok, akikkel van kapcsolat, kommunikáció, jelenlét, de nem engeded őket mély érzelmi közelségbe. Ez nem tudatos kiválasztásként indul, hanem egy belső idegrendszeri szűrőként működik.

Az introvertált ember nem feltétlenül azért tart valakit távolabb magától, mert nem kedveli, hanem mert:

• nem érzi még elég biztonságosnak a mélyebb nyitást,

• nem látja adott közegben értelmét az érzelmi kitárulkozásnak,

• vagy egyszerűen elfogyna a kapcsolatban az energiája.

Miért van ez különösen erősen jelen az introvertáltaknál?

Az introvertált idegrendszer mélyebben dolgozza fel az ingereket, és sokkal érzékenyebb a túlterhelésre.

Ezért ők ösztönösen “sávosítják” a kapcsolataikat:

• nem engednek be mindenkit mélyre,

• nem mindenhol működnek ugyanazzal a nyitottsággal,

• nem minden kapcsolatban jelennek meg teljes érzelmi súlyukkal.

  
  

A belső kör számukra az a tér, ahol valóban önmaguk lehetnek, nem kell szerepet játszaniuk, nem kell folyamatosan alkalmazkodniuk, és ahol az érzelmi befektetésük nem kerül veszélybe állandóan. A külső kör ezzel szemben egy olyan zóna, amitől védeni kell magukat. Ez nem hidegség, hanem önvédelem.

Sok introvertált gyerekkorától kezdve azt éli meg, hogy: „túl csendes”, “túl passzív” „túl sokat gondolkodik”, amit egyfajta kritikaként élnek meg, még ha a másik nem is annak szánja. Ez ösztönösen megerősíti bennük azt, hogy nem mindenki érti meg őket, nem mindenki fogadja el olyannak őket, amilyenek, vagyis nem minden közeg biztonságos, emiatt a belső és külső kör közti határ náluk élesen különválik.

Mi a különbség a belső körös és a külső körös kapcsolatok között?

A belső körös kapcsolatban az introvertáltak meg merik mutatni a sebezhetőségüket, képesek megosztani a félelmeiket, kételyeiket, vágyaikat, nem kell kontrollálniuk minden mondatukat, és nem érzik azt, hogy „túl sok” a másik ember. Ezekben a kapcsolatokban jelen van az érzelmi kölcsönösség, a bizalom, az azonos hullámhossz és egyfajta „lelki otthonosság”.

A külső körös kapcsolatban a kommunikáció inkább funkcionális vagy udvarias, a beszélgetések ritkán mennek igazán mélyre, a személyes határok jóval szigorúbbak és jelen van egyfajta távolságtartás. Ezek a kapcsolatok sokszor munkatársi vagy tágabb ismertségi kapcsolatok.

A külső kör nem értéktelen, csak más funkciót tölt be. Nem minden kapcsolatnak kell emocionálisan mélynek lennie, és az introvertáltak ezt különösen jól érzik.

A belső körbe nem automatikus a “belépés”

Sokan magától értetődőnek gondolják, hogy a rokonok, illetve az ember párjának a barátai, családtagjai automatikusan a belső körbe kerülnek, a valóságban azonban ez nem így működik. A “belépés” nem rokoni kapcsolat, illemszabály vagy szerepkör alapján dől el, hanem belső biztonságérzet, idegrendszeri nyugalom és megélt pozitív tapasztalat alapján.

Lehet, hogy a párod családját tiszteled, kedveled, udvarias vagy velük, sőt rendszeresen találkozol is velük, mégsem érzed azt a belső ellazulást, azt az “itt lehetek önmagam” élményt, ami a belső körre jellemző. Ilyenkor ők formálisan fontos emberek az életedben, érzelmileg mégis a külső körödben maradnak. Ez nem elutasítás, hanem egyszerűen azt jelzi, hogy mellettük továbbra is működik benned a szereptartás, alkalmazkodás.

Ugyanez igaz a párod barátaira is: lehet, hogy nincs velük semmi bajod, de nem akarsz velük rendszeresen találkozni, együtt nyaralni menni, közös programokat szervezni. Ez különösen gyakori akkor, ha a párod extrovertáltabb, és a baráti köre, családja sokkal lazábban kezeli az érzelmi közelséget. Ilyenkor könnyen kialakulhat benned bűntudat: „Közelebbi kapcsolatot kellene ápolnom velük.” Pedig a belső kör nem kötelesség, hanem belső állapot, ezt pedig nem lehet akaratból létrehozni.

Ha nem jön magától, ezt nem kell erőltetned és legfőképpen: nem kell rossz embernek érezned magad amiatt, hogy a „papíron legfontosabb” emberek közül senki vagy nem mindenki kerül be a belső körödbe.

Mi alapján dől el, hogy ki melyik körbe tartozik?

Nem egyetlen tényező dönti el, hanem egy összetett belső érzékelési folyamat. Az introvertált ember általában nem listát készít, hanem „érzi”, ki hova kerül. Néhány alapvető belső szempont azonban szinte mindig jelen van.

A legelső a biztonságérzet. Ha valaki mellett az introvertált lazább lehet, nem kell védekeznie, megmagyaráznia, hogy miért van csendben vagy miért nem akar valamiben részt venni, akkor az illetővel könnyen kialakul a szimpátia. Fontos tényező a közös nyelv is, ami nem feltétlenül közös hobbi vagy érdeklődés, hanem hasonló érzelmi ritmus, hasonló kommunikációs mélység. Van, akivel „egy hullámhosszon” beszélnek, van, akivel elcsúsznak egymás mellett.

Döntő szerepe van a múltbeli tapasztalatoknak is: aki már “bizonyított” az őszinteségben, a diszkrécióban, a megbízhatóságban, az sokkal könnyebben kerül beljebb. Aki túl sok energiát vett el tőle, aki “engedély nélkül” akart belépni a személyes terébe, aki minősítette azért, mert például túl csendes vagy bátortalan volt, az gyakran végleg a külső körben marad.

Nagyon fontos szempont a tisztelet az introvertált működés iránt. Aki:

• megérti a csend iránti igényt,

• nem erőlteti a folyamatos kapcsolattartást,

• nem sértődik meg a visszavonulás miatt,az sokkal nagyobb eséllyel kerül a belső körbe.

  
  

Végül ott van az időtényező is: az introvertált ember jellemzően nem gyorsan dönt érzelmi közelségről. A belső kör gyakran lassan, évek alatt alakul ki, nem intenzív, gyors kapcsolódással.

A belső és külső kör nem merev, hanem mozgásban lévő rendszer

Sokan azt hiszik, ha valaki egyszer a külső körbe kerül, ott is marad. A valóság ennél árnyaltabb. A körök mozoghatnak: egy külső körös kapcsolat lassan belső körössé válhat, egy belső körös kapcsolat visszakerülhet külső körbe bizalomvesztés után. Ez a mozgás nem bosszú, nem büntetés, hanem az érzelmi biztonság természetes újraszerveződése. Az introvertáltaknál ez gyakran fájdalmas folyamat, mert a belső kör ritka és értékes, de épp ezért nagyon tudatosan védett is.

A belső kör és külső kör nem hidegséget, szelektivitást vagy elutasítást jelent, hanem érzelmi intelligenciát és önvédelmet. Különösen az introvertáltak számára ez a rendszer segít abban, hogy ne merüljenek ki az állandó alkalmazkodásban, ne tegyék ki magukat felesleges érzelmi sérüléseknek, és legyen legalább néhány olyan kapcsolatuk, ahol önmaguk lehetnek anélkül, hogy ezt bárki megítélné vagy minősítené.