Miben különböznek az ambivertáltak az introvertáltaktól?

Az „introvertált–extrovertált” téma sokszor úgy jelenik meg a hétköznapokban, mintha két külön doboz lenne: az egyikben a csendes, a másikban a társasági emberek. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb. A személyiségkutatás mai szemlélete inkább egy folytonos skálaként gondol az introverzió–extroverzió dimenzióra, amin valahol mindannyian elhelyezkedünk.

A skála egyik végén az extrovertáltabb, a másikon az introvertáltabb működésű emberek állnak, középen pedig sokan vannak, akik  mindkét típus jellemzőit magukban hordozzák - őket hívjuk ambivertáltaknak.

Azért érdemes erről beszélni, mert a félreértések gyakran elferdítik az önképet: az introvertált azt hiheti, hogy „vele baj van, mert elfárad emberek között”, az ambivertált pedig azt, hogy „következetlen”, mert egyik nap imád társaságban lenni, másik nap pedig egyedül töltekezne. Pedig ezek sokszor egyszerűen különböző energiamenedzsment-minták és ingerigények.

Mit jelent introvertáltnak lenni, és mit ambivertáltnak?

A modern személyiségmodellekben (például a Big Five-ban) az extroverzió egy viszonylag széles dimenzió, ami olyan vonásokat foglal magában, mint a társaságkedvelés, az intenzív kommunikáció és a pozitív érzelmi „felpörgésre” való hajlam. Ennek az alacsonyabb vége felé vannak az introvertáltak: kevesebb külső stimuláció mellett érzik jól magukat, gyakran átgondoltabban kapcsolódnak, és jellemzően hamarabb telítődnek az ingerekkel.

Az ambivertált ezzel szemben nem „félig introvertált, félig extrovertált” misztikus keverék, hanem leginkább azt jelenti, hogy az illető a skála közepe táján helyezkedik el, és rugalmasabban vált a visszahúzódóbb és a kifelé fordulóbb működés között helyzettől és energiaszinttől függően. Maga az „ambivert” kifejezés korábban is létezett a pszichológiában (Edmund S. Conklin már az 1920-as években használta), csak a közbeszédbe jóval később épült be erősebben.

Az introvertált és az ambivertált is lehet társaságkedvelő, humoros, kommunikatív. A különbség gyakran nem az, hogy „szereted-e az embereket”, hanem hogy mennyire és meddig fenntartható neked a társas inger, és mennyire természetes számodra a „kifelé működés” hosszabb időn át.

A legnagyobb különbség: az energiagazdálkodás és a stimulációs igény

A hétköznapi különbség ott látszik a legjobban, hogy mi történik egy hosszabb társas helyzet után, és mi kell az újratöltéshez.

Egy introvertált ember sokszor úgy érzi, hogy egy intenzív program végére teljesen „elfogy” a társas energiája, és vissza kell vonulnia, ami akár napokig tarthat. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul érezte magát, hanem azt, hogy a sok külső inger (beszélgetés, zaj, figyelem, alkalmazkodás) egyszerűen több mentális erőforrást vitt el, ezért az újratöltéshez jellemzően csend, egyedüllét, alacsonyabb ingerszint kell.

Az ambivertált ezzel szemben gyakran jobban bírja a váltást: lehet, hogy egy társas program kifejezetten feltölti, de egy ponton túl neki is szüksége lesz visszavonulásra. Nála viszont hamarabb megtörténik a regeneráció, és gyorsabban, intenzívebben érezni kezdi az impulzusok (élmények, társa ingerek) iránti vágyat.

Nála inkább az a tipikus, hogy a „tölt–merít” hatás attól függ, hogy épp milyen "fázisban" van, és mire van nagyobb igénye. A lényeg, hogy az ambivertáltaknál gyakran nagyobb a rugalmas alkalmazkodás a társas és egyéni üzemmódok között.

Miért tűnik úgy, hogy az ambivertált „mindenhol jól működik”?

Az ambivertáltaknak sokszor azért könnyebb, mert többféle közegben, többféle embertípussal - introvertálttal, extrovertálttal is - tudnak természetesen működni, mert rugalmasabban szabályozzák a társas energiájukat és a viselkedésüket.

Introvertáltabb helyzetekben (egy-két emberrel, mélyebb beszélgetésben, nyugodtabb környezetben) képesek lelassulni, figyelni, nem érzik azt, hogy „produkálni kell” magukat. Extrovertáltabb közegben pedig – ha van hozzá kedvük és energiájuk – be tudnak kapcsolódni aktívabban: kezdeményeznek, aktívan beszállnak a beszélgetésbe, jelen vannak hangosan is. Vagyis nem az történik, hogy mindig középen vannak, hanem az, hogy szélesebb a komfortzónájuk a társas intenzitás skáláján.

Az introvertáltabb emberek gyakran a túl domináns társas jelenléttől fáradnak el, az extrovertáltabbak viszont a túl passzív, „nem történik semmi” helyzettől. Egy ambivertált sokszor ösztönösen ráérez arra, hogy melyikből kell egy kicsit többet adni az adott helyzetben: figyelmet és teret, vagy lendületet és aktivitást. Ettől tűnhet úgy, hogy „mindenkivel megtalálja a hangot”.

Fontos azonban, hogy attól, hogy az ambivertált több közegben tud természetesen működni, nem biztos, hogy minden közeg jó is neki. Sok ambivertált hajlamos túlvállalni magát, mert kívülről könnyednek tűnik a kapcsolódás, belül viszont ugyanúgy elfáradhat, csak később veszi észre, vagy tovább bírja, mielőtt „lekapcsol” az idegrendszere.

Amikor az ambivertált „introvertáltnak” vallja magát – és ez félreértést okoz

Gyakori helyzet, hogy sok ambivertált introvertáltnak mondja magát, közben láthatóan szeret társaságban lenni, programokra járni, nyüzsögni.  Ennek az az egyik oka, hogy az ambivertáltak gyakran az „egyedüllétigényük” alapján azonosítják magukat: mivel nekik is kell a csend és a visszavonulás, könnyen rávágják, hogy ők is introvertáltak. Csakhogy az ő esetükben a visszavonulás nem feltétlenül ugyanazt jelenti, mint az erősebben introvertáltaknál. Náluk inkább arról van szó, hogy a társaság egyszerre lehet töltő és merítő.

Ha egy ambivertált introvertáltnak nevezi magát, de közben láthatóan hosszabban is jól elvan a társas pörgésben, könnyen felmerül a másikban a kérdés: „Akkor én miért fáradok el ennyire? Én miért akarok hamarabb hazamenni? Én miért érzem soknak?” Itt szokott beindulni a rejtett összehasonlítás, és az introvertált akár azt is gondolhatja, hogy vele tuti valami gond van.

Az ambivertált nem „kamuzik”, amikor introvertáltnak mondja magát, csak a hétköznapi nyelvben az introvertált szó sokszor azt jelenti, hogy „nem vagyok nonstop társasági”. Az introvertált pedig nem „túlzásból” fárad el, vagy azért, mert valami baj van vele, hanem mert neki egyszerűen más a működése és több regenerálódásra van szüksége. 

Az introvertált–ambivertált téma akkor kerül a helyére, amikor megértjük, hogy egy skáláról és különböző működési ritmusokról beszélünk. Az introvertált és az ambivertált emberek között az a különbség, hogy mennyi társas inger fér bele nekik, mikor és mitől jön a telítődés, és utána hogyan, mennyi ideig töltekeznek.